Nóvé Béla szabadfoglalkozású író, műfordító, történész, dokumentumfilmes, Budapesten él. Határ/idő/napló – Erdélyi figyelő, 1987-1989 című szamizdat folyóirat alapító szerkesztője.
1980-tól aktív részt vállalt a demokratikus diák-, majd ellenzéki megmozdulásokban, így az első független békemenet szervezésében, a lengyel Szolidaritás mozgalom betiltása s a kelet-európai értelmiségiek bebörtönzése elleni tiltakozásban, a Szegényeket Támogató Alap (SZETA) akcióiban, a régi Mozgó Világ melletti aláírásgyűjtésben és a független március 15-i és október 23-i megemlékezésekben. 1977 óta számos cikket, esszét és tanulmányt publikált a legális sajtóban, majd az emigráns és szamizdatos fórumokon is, könyveket illusztrált, kortárs angol, ír, indiai és kanadai regényt és drámát fordított. 1984-től a pártállami cenzúra olyan tilalmi listavezetőinek munkáit vállalta elsőként magyarra fordítani, mint George Orwell (Állati gazdaság 1984, Orwell-esszék, 1988) vagy Arthur Koestler (A politika hajnalhasadása 1989). 1987 tavaszán Tódor Alberttel és másokkal szamizdat lapot indított Határ/idő/napló – Erdélyi figyelő címmel a 2,2 milliós, durván elnyomott romániai magyarság politikai, kulturális és gazdasági jogsérelmeit dokumentálva, s a hivatalos magyar vezetés gyáva tétlenségét bírálva a már tömegével Magyarországra érkező, hazátlanul bujkáló erdélyi menekültek ügyében. 1989 májusában ugyanezen tárgyban maga illusztrálta szerzői kötetet is megjelentetett Kétség és remény közt. Erdélyről sokadszorra címmel, Homoród Bálint néven. Időközben szoros kapcsolatba került néhány prominens emberijogi szervezet, így az Amnesty International s a Helsinki Watch aktivistáival, rendszeres tényfeltáró terepmunkát vállalt Romániában, s esettanulmányokat készített a magyarországi cigányság jogsérelmeiről. Az 1980-as években sok szálon együttműködött a nyugati magyar politikai emigrációval s annak fórumaival is, többek közt Bécsben, Párizsban, Londonban. Ez időben a kelet-európai menekült-válságról és tömeges jogsértésekről rendezett több tanácskozáson és operatív műhelyvitán is aktívan részt vett. (1987 Bécs, 1989 Róma, 1990 Kopenhága)
Az 1990-es évek közepén a heti Beszélő és a Replica c. táradalomtudományi folyóirat folyóirat szerkesztője volt. 1995-ben a Magyar Soros Alapítványtól két éves kutatói ösztöndíjat kapott. 2001-től három éven át történelmi és filmtörténeti kurzusokat tartott MA szintű, végzős tengerentúli hallgatóknak az ELTE és a Californiai Egyetem “Közép-Európai tanulmányok” programja részeként. Jelenleg a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetemen tanít művészetfilozófiát. Önálló szerzői könyvein kívül számos esszét, cikket, tanulmányt publikált, film és televíziós forgatókönyveket írt, dokumentumfilmes portrékat, interjúkat és rendezőként saját filmet is készített. Legutóbbi történeti monográfiája és dokumentumfilmje Patria nostra. ’56-os menekült kamaszok a Francia Idegenlégióban címmel 2016 végén került közönség elé.
