Krassó György (1932–1991) magyar politikus, a Kádár-kori demokratikus ellenzék tagja volt. 1946-ban belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1951-ben kezdte meg a tanulmányait a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, 1952-ben "destruktív magatartás" miatt kizárták a pártból, és megfosztották egyetemi tanulmányi ösztöndíjától. 1955-ben kizárták az egyetemről is államvizsgája előtt, csak 1976-ban szerzett diplomát, és lett a gazdaságtudományok doktora. Részt vett az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, amelynek leverése után tíz év börtönre ítélték, de az 1963-as amnesztia során szabadon engedték. Ezután 1985-ös emigrálásáig folyamatos rendőri megfigyelés alatt tartották. Részt vett több ellenzéki mozgalom, pl. az 1980-as évek “szabadegyetemeinek” szervezésében. Fontosnak tartotta 1956 emlékének ápolását, a forradalom első nyilvános megünneplései 1981-től az ő kezdeményezésére, az ő lakásán zajlottak. A demokratikus ellenzék stratégiájával, illetve 1956 megítélésével kapcsolatban időnként ellentétbe került a demokratikus ellenzék bizonyos tagjaival (Krassó úgy vélte, hogy 1956 nem politikai program, hanem eleven forradalmi hagyomány, s ezzel radikálisabb állásponton volt, mint az ellenzék bizonyos csoportjai). 1982-ben megalapította a “Magyar Október” nevű illegális kiadót. 1985-ben Londonba távozott, ahol a Szabad Európa Rádiónál és a BBC-nél kapott munkát. Sosem tekintette magát politikai emigránsnak, hanem a magyarországi ellenzékiek "kiküldött képviselőjének." 1986 és 1989 között az általa létrehozott Magyar Október Szabadsajtó Tájékoztató Iroda segítségével tudósított a magyarországi ellenzéki mozgalmakról. 1989-ben tért vissza Magyarországra, ahol megalapította a Magyar Október Pártot, de a hivatalos szervek máig pontosan tisztázatlan okok miatt megakadályozták, hogy indulhasson az első szabad országgyűlési választáson.