COURAGE

gyűjtemények hálózata

Jarocin Regional Museum is a local self-government cultural institution functioning under its current name since 1971. Earlier, for 11 years, there was an Ethnographic Museum, located in the historical Small Treasury building, a remainder of the medieval seat of the owners of Jarocin. The Regional Museum inherited both the building and a collection dedicated primarily to the history of the town. The new institution, however, was meant to gather also ethnographic, archaeological, and artistic items from the entire county of Jarocin. In 1973 the Regional Museum received a statute, and thus became a professionalised entity.

In 1990 the Museum moved to its current location, i.e. the renovated city hall at the market square of Jarocin, gaining more space for exhibitions, storage, and studio. In the subsequent years the Museum developed its educational, exhibition, and research activities. In 2014 it opened the Polish Rock Granary, i.e. its second branch – the first one being the Small Treasury Gallery. Until 2005, for over 35 years the Regional Museum was managed by Eugeniusz Czarny. After his retirement, in 2006 Sebastian Pluta was appointed as the head of the institution, who remains in his office to this day. In total, the museum has seven employees.

The Jazz Section (JS) was originally founded as an official institution in 1971 as a branch of the Union of Musicians, but with its own rules, management and legal accountability. During the 1970s, JS organised music festivals (for example, Prague Jazz Days), published a magazine called Jazz and founded the Jazz-petit series of books about jazz, jazz-rock, contemporary art and drama, and rock music etc. In the first half of the 1970s, a more independent, although less musically professional group of members led by Karel Srp gained influence, the membership base grew and the organisation became much less dependent on the communist authorities. In the second half of the 1970s, a campaign against JS was started by the State Security – several concerts and publications did not receive the necessary permission, while members of the board were kept under surveillance and interrogated. The Union of Musicians first dissolved the Jazz Section as its branch in 1980, while the Union itself was dissolved in 1984. The police persecution of its members of the board intensified; the main activists were taken into custody in 1986 and tried for delinquency. However, the alleged  one-million Czechoslovak crowns tax debt was unproven and following an international campaign for their release, most of the activists were gradually set free from prison at the beginning of 1987. The imprisonment and interrogations left an impact on their health, which in some cases even lead to premature death. The trial ended with much lower sentences than had been proposed. Following the suspension of his sentence in 1988, Karel Srp, the chairperson of the Jazz Section, asked to register an organisation called Artfórum that had similar goals to JS. Arfórum was registered in June 1989. The members of JS were vindicated after the end of the communist regime in 1989.

The cultural contribution of the Jazz Section to independent culture is undeniable. Despite its limitations, it organised a wide range of (not only jazz) concerts and music festivals – in particular the Prague Jazz Days – as well as exhibitions, lectures and theatre performances. After the dissolution of JS, books on music and contemporary art were mainly published in samizdat form.

The Jazz Section had a wide membership base and many other supporters – that is the reason why its impact on society, and mainly the younger generation, was so important. Although at first it was an officially registered institution, many of the events it organised were barely tolerated by the communist authorities. There were more than eight thousand registered members in the section, and it was, therefore, seen as the largest organised opposition.

The invitation of Karel Srp and other dissidents to a breakfast at the French Embassy in Prague during the official visit of the French president, François Mitterrand, in December 1988 showed that even the authorities of Western countries acknowledged the contribution of the Jazz Section to the opposition movement in Czechoslovakia.

A Károlyi József Alapítványt Károlyi György és felesége, Károlyi Angelica alapította 1994-ben. Az alapítás gondolatával 1992–1993 táján kezdtek foglalkozni, amikor eldöntötték: aktív szerepet kívánnak játszani Magyarország európai felzárkóztatásában. Az Alapítvány Károlyi György nagyapjának, gróf Károlyi Józsefnek a nevét vette fel, aki két ízben volt Fejér Vármegye és Székesfehérvár főispánja 1917 és 1921 között. A gróf életében elkötelezett híve volt a nyitottságnak, és a kultúrák találkozásának. Az Alapítványt a gróf egykori otthonában, a fehérvárcsurgói kastélyban hozták létre, melyet a Műemlékek Állami Gondnoksága és az Alapítvány közösen újított fel. 1993-ban a kastély lett az első magyar műemlék, mely bekerült az Európai Kulturális Találkozó Központok nemzetközi hálózatába. Az Alapítvány – mely 1998-tól közhasznú szervezetként működik – célja a magyar és más európai kultúrák egymásra találásának elősegítése. Ma a helyreállított fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban Magyar és Európai Kulturális Találkozó Központ, és az Accent cég által üzemeltett hotel működik.

A Magyar Színkör Jurta Színházát 1987. április 10-én avatták fel a budapesti Népligetben, vezetője Romhányi László lett. Az intézmény független színházként működött, 320 férőhelyes épületüket önerőből építették és a társulat tulajdonát képezte, ahogy felhívásukban szerepel: „a színházépület a társulat saját tulajdona; épült önerőből, tizennégy hónap alatt, 45 millió forint összköltséggel, párhuzamosan a Nemzeti Színház beinduló, majd botrányba fulladó építkezésével, amely 70 milliónyi kárt okozott az országnak…”

A Jurta Színház adott otthont a Magyar Demokrata Fórum eszmecseréinek 1988 első felétől. A januári első találkozón a parlamentarizmus, alkotmányosság kérdését mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében vitatták meg. Emellett volt kötődése e helyhez számos később pártként működő csoportnak, civil szervezetnek, így a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, a Rakpart Klubnak, a Fidesznek, a Bajcsy-Zsilinszky Társaságnak is.

1988-ban a színház működése gazdaságilag ellehetetlenült, tetemes adósságot halmoztak fel. Ezért felhívással fordultak a közösséghez, demonstrációt szerveztek hátrányos megkülönböztetésük ellen tiltakozva.