COURAGE

gyűjtemények hálózata

The case of the eight professors and assistants of the Faculty of Philosophy is a paradigmatic example of how the actions of the repressive organs of the party authorities reflected on the Belgrade University in the mid-1970s. Since the end of 1972 and the adoption of the so-called “Pismo” [Letter] in which Josip Broz called for greater participation of the party in society as well as greater repressive measures have been taken in all spheres. The engagement of a group of intellectuals from the Faculty of Philosophy has been particularly a thorn in the side of the party authorities.

One way of reckoning with the inappropriate professors was introducing the norm of "moral-political adequacy", which was adopted by the University Assembly in November 1973. The Faculty of Philosophy adopted it under pressure in 1974. (N. Popov, Contra fatum, 106), but did not undertake activities towards its application.

This was a trigger for intensifying political pressures so that at the joint session of the Committee of the League of Communists of Belgrade and the University Committee, it was concluded that "these teachers have no place at the University" and that “creating resistance to the self-management socialism at any faculty” cannot be tolerated. (N. Popov, Contra fatum, 112).

The Faculty of Philosophy had finally put this issue on the agenda, but at a session of the academic council, it has been decided that the norm could not be applied to those persons. However, the resistance of the dean and the academic council in defending the autonomy of the university remained without success. Through the Assembly of the Republic of Serbia, the party decided to move the eight professors away from the Faculty of Philosophy through an unprecedented procedure (1975). Ljubomir Tadić, Zagorka Golubović, Trivo Inđić, Mihailo Marković, Dragoljub Mićunović, Nebojša Popov, Svetozar Stojanović and Miladin Životić have been removed from the faculty.

Three years later, the constitutional courts of Yugoslavia determined that the norm of "moral-political adequacy" has been unconstitutional and that it should be deleted from all documents. However, this did not mean that the professors could return to the faculty. Only in 1981, was it possible to return to academic institutions when many of the eight professors got employed by the newly created Institute for Social Sciences in Belgrade.

The reckoning with the professors of the Faculty of Philosophy in the mid seventies marked also the end of the “Korčula” school and the “Praxis” magazine.

The Benedikt Rejt Gallery was founded thanks to the initiative of Jan Sekera through the transformation of a gallery section of Okresní muzeum (Regional Museum, founded in 1964). The new institution became part of a network of regional galleries in 1966. The main activity of the gallery was, and still is, to build and preserve its collection and to take care of its buildings (Peruc Castle and exhibition space in Louny). The gallery was established by Ústecký kraj (the Usti Region).

A Bethlen Gábor Alapítvány gyakorlatilag 1980-tól létezik, bár hivatalosan 1985-ben hagyták jóvá a működését.  1979 őszén Bakos István, a magyar népi-nemzeti ellenzék képviselője értelmiségi körben felvetette, hogy a Magyarországgal szomszédos szocialista országokban kulturálisan elnyomott magyar kisebbségek helyzetének javítására létre kellene hozni egy alapítványt. 1979 Karácsonyától 1980 Húsvétjáig 65 személyt nyertek meg Bakos azon kezdeményezéshez, hogy hozzanak létre egy közérdekű magánalapítványt, melyet a 17. századi erdélyi fejedelemről, Bethlen Gáborról kívántak elnevezni. Az alapítvány engedélyezését kérő beadványt eljuttatták 1980 áprilisában a kulturális miniszterhez, de a kormány – többszöri sürgetés ellenére –halasztotta az ellenzékiekkel való találkozást. Az első érdemi eszmecsére 1981. november 19-én került sor, ekkor Pozsgay Imre művelődésügyi miniszter személyes támogatásáról biztosította a kezdeményezőket. 1982. május 5-én az Alapítványt létrehozni szándékozók a Kárpátia Étteremben Előkészítő Bizottságot választottak azért, hogy készítsék el az alapszabály-tervezetet. Pozsgay 1982-es leváltása, a népi-nemzeti ellenzéket ért retorziók azonban ismét megakasztották a folyamatot. 1984 nyarán Bakos és társai Kádár János pártfőtitkártól kérték levélben, hogy engedélyezzék az Alapítvány létrejöttét, végül 1985 június 11-én a művelődési miniszter  hivatalosan is jóváhagyta a Bethlen Gábor Alapítvány megalakulását, melynek Márton János közgazdász lett az elnöke, Nagy Gáspár költő pedig a titkára. 1988. január 29-én az Alapítvány jogi személlyé vált.