a totalitárius rendszerek üldözöttjei alternatív oktatási forma
alternatív életmód és hétköznapi ellenállás
avantgárd, neoavantgárd
békemozgalom
cenzúra
demokratikus ellenzék
diákmozgalom
emberi jogokért küzdõ mozgalom
emigráció
etnikai mozgalom
film filozófiai/elméleti mozgalmak
független sajtó
hazafias mozgalom
ifjúságkultúra
irodalom és irodalomkritika
kisebbségi mozgalom kritikai tudomány
képzõmûvészet környezetvédelem
lelkiismereti okokból tiltakozók megfigyelés, ellenőrzés médiamûvészet népművészet
nőjogi mozgalmak
populáris kultúra pártellenzék
szamizdat és tamizdat
színház- és előadóművészet
tudományos kritika társadalmi mozgalom
underground kultúra
vallási mozgalmak
vizuális művészet zene
bútor
egyéb egyéb levéltári iratok egyéb mûalkotások eseménydokumentáció
festmények
film
fényképek
grafika
hangfelvételek
ipar- és népmûvészet
jogi és/vagy pénzügyi dokumentáció
kiadványok
képregény és karikatúra kéziratok
műtárgy
szobrok
technikai felszerelés
videófelvételek
zenei felvételek
öltözék
A C³ által létrehozott archívum célja a magyar videoművészeti alkotások összegyűjtése, feldolgozása, archiválása és hozzáférhetővé tétele. Elsősorban képzőművészek kezdtek kísérletezni ezzel az állami kontroll miatt nehezen hozzáférhető médiummal a hetvenes években, amit azonban néhány független műhely kivételével nem támogatott az intézményrendszer. Az archívum arra törekszik, hogy e korábban radikálisnak elkönyvelt, ám technológiai szempontból instabil hordozójú anyagokat digitális formában konzerválja, és kutatásokra alapozva történeti, illetve nemzetközi kontextusba ágyazva tegye hozzáférhetővé a műveket.
The Casual Passer-By Collection by the Bosnian-Herzegovinian conceptual artist Braco Dimitrijević consists of eight photographs and two posters (portraits) created in Zagreb and Belgrade in 1971. The photographs and posters (portraits) were the foundation of his three performances from the "Casual Passer-by" series staged in Yugoslavia. They were subversive performances in which the author hung portraits of chance passers-by in public spaces, otherwise intended for executives, in this way questioning established forms of communication in the public space of a socialist state.
Erdélyi Zsuzsanna Bálint Sándorral az 1970-es évek közepén kezdeményezte a katolikus népi vallásosság tárgyi emlékeinek összegyűjtését. Tervüket Lékai László bíboros is támogatta, aki szintén fontosnak tartotta a vallási néprajz kutatását. A katolikus sajtón keresztül, az Új Ember 1980. január 6-án megjelent számában felhívást tettek közzé, amelyben az ország lakosságát tárgyak felajánlására kérték, egy egyházi felügyelet alatt álló, néprajzi múzeum számára. A felhívás nagy sikert aratott: több száz szentképet, imakönyvet, ponyvát, ájtatossági tárgyat, apácamunkát stb. küldtek az ország különböző részéről. Az adományozók a tárgyak mellé leveleket mellékeltek, tele történetekkel, imákkal. A tárgyak ilyen nagy mennyiségben történő fennmaradása alátámasztotta azt, hogy a szocialista időszakban is, a vallásos élet minden formájának tiltása ellenére, az emberek aktív hitéletet éltek és megőrízték szüleik, nagyszüleik örökségét.
The items in Rudolf Sikora’s personal collection are important because of the value they acquired through their connection between the original artistic happenings and the meaning they were given in relation to normalisation-era policies. Their reference to the avant-garde were seen as oppositional, and this fact influenced Sikora’s further activities as well as the entire group of artists commenting on and creating works with similar themes, such as environmental issues. The collection was created gradually since 1970, particularly from the time of a so-called Open atelier in his appartement on Tehelná street in Bratislava (19 December 1970). Although the pieces in his personal collection are only a fraction of his artistic production, for the majority of this was recently acquired by the Slovak national gallery, they still have significant value.