a totalitárius rendszerek üldözöttjei alternatív oktatási forma
alternatív életmód és hétköznapi ellenállás
avantgárd, neoavantgárd
békemozgalom
cenzúra
demokratikus ellenzék
diákmozgalom
emberi jogokért küzdõ mozgalom
emigráció
etnikai mozgalom
film filozófiai/elméleti mozgalmak
független sajtó
hazafias mozgalom
ifjúságkultúra
irodalom és irodalomkritika
kisebbségi mozgalom kritikai tudomány
képzõmûvészet környezetvédelem
lelkiismereti okokból tiltakozók megfigyelés, ellenőrzés médiamûvészet népművészet
nőjogi mozgalmak
populáris kultúra pártellenzék
szamizdat és tamizdat
színház- és előadóművészet
tudományos kritika társadalmi mozgalom
underground kultúra
vallási mozgalmak
vizuális művészet zene
bútor
egyéb egyéb levéltári iratok egyéb mûalkotások eseménydokumentáció
festmények
film
fényképek
grafika
hangfelvételek
ipar- és népmûvészet
jogi és/vagy pénzügyi dokumentáció
kiadványok
képregény és karikatúra kéziratok
műtárgy
szobrok
technikai felszerelés
videófelvételek
zenei felvételek
öltözék
Baász Imre hagyatéka tökéletes példa arra a progresszív gondolkodására, innovatív művészeti megoldásokra, munkavégzésre és dinamikus együttműködésre, amely az 1970-es, 1980-as évek Romániájában jellemezte a politikai és kulturális ellenállást. A nyolcvanas években a progresszív kezdeményezések és folyamatok eltávolodtak Bukaresttől, amely egészen odáig az újító művészeti gondolkodás központjául szolgált. Ebben a fordított centrum–periféria kapcsolatban a periféria rejtett, a hatalmi erők számára sokszor elérhetetlen és ellenőrizhetetlen közege sokkal több szabadságot, láthatatlanságot kínált. A Marosvásárhelyi Művészek (MaMű) csoportja az egyik példája a csoportos, haladó szellemiségben végzett munkának. Ők vezették be az erdélyi művészeti formanyelvbe elsőként a koncept artot, a mail artot, illetve az akcióművészetet. Annak dacára, hogy Baász Imre sosem volt a MaMű csoport hivatalos tagja, osztozott ars poeticájukban. Sepsiszentgyörgyi munkássága a MaMű csoport kezdeményeinek meghosszabbításaként is értelmezhető.