a totalitárius rendszerek üldözöttjei alternatív oktatási forma
alternatív életmód és hétköznapi ellenállás
avantgárd, neoavantgárd
békemozgalom
cenzúra
demokratikus ellenzék
diákmozgalom
emberi jogokért küzdõ mozgalom
emigráció
etnikai mozgalom
film filozófiai/elméleti mozgalmak
független sajtó
hazafias mozgalom
ifjúságkultúra
irodalom és irodalomkritika
kisebbségi mozgalom kritikai tudomány
képzõmûvészet környezetvédelem
lelkiismereti okokból tiltakozók megfigyelés, ellenőrzés médiamûvészet népművészet
nőjogi mozgalmak
populáris kultúra pártellenzék
szamizdat és tamizdat
színház- és előadóművészet
tudományos kritika társadalmi mozgalom
underground kultúra
vallási mozgalmak
vizuális művészet zene
bútor
egyéb egyéb levéltári iratok egyéb mûalkotások eseménydokumentáció
festmények
film
fényképek
grafika
hangfelvételek
ipar- és népmûvészet
jogi és/vagy pénzügyi dokumentáció
kiadványok
képregény és karikatúra kéziratok
műtárgy
szobrok
technikai felszerelés
videófelvételek
zenei felvételek
öltözék
A Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége – SzMESz, korábban és később újra: MEFESZ – a Nyugatra menekült magyar diákok népes rajának világszervezete volt az 1956-os forradalom brutális eltiprása után. Az 1957 nyarán alakult Szövetség három földrész tizenhat országában mintegy 8000 magyar egyetemistát képviselt jó egy évtizeden át, évről-évre másutt megrendezett kongresszusaival, tanulmányi és kulturális programjaival, nemzetközi sajtókampányaival, tiltakozásaival és szolidaritási akcióival próbálván ébren tartani a magyar forradalom demokratikus és patrióta szellemét világszerte. Várallyay Gyula, 1956 őszén a Budapesti Műszaki Egyetem másodéves hallgatója, egyike volt az emigráns diákmozgalom leginkább aktív, elkötelezett vezetőinek, aki 1959 őszén egy évre megszakította a Harward Egyetemen tanulmányait, hogy a Szövetség genfi központjában az elnöki teendőket ellássa. Az SzMSz –1961-től újra MEFESZ – több mint fél évszázadon át jórészt washingtoni otthonában őrzött iratait 2016 nyarán adományozta a budapesti 1956-os Intézet Kézirattárának.
Since there were no underground organisations or networks of Soviet Lithuanian philosophers, Lithuanian lecturers and scholars of philosophy accommodated Soviet ideology, and used legal forms of activity in order to pursue the aims of cultural opposition. Philosophers played an important role in Sąjūdis (the Lithuanian national movement) in 1988-1990. One of the key figures among Lithuanian philosophers was Romualdas Ozolas. During Soviet times, he occupied nomenklatura positions, such as adviser to the deputy chair of the Council of Ministers, but at the same time he was deeply involved in various cultural initiatives that went far beyond the Soviet ideological line. Being a very scrupulous collector, Ozolas left extensive papers that are still waiting for investigation by researchers.