A Szentendrei Tárlat '87 című csoportos kiállítást 1987 őszén rendezték meg a Szentendrei Képtárban. A szakmai zsűri kiválasztotta a kiállításra ajánlott műveket, és a megnyitó napján már a térben is el voltak rendezve az exponátumok.

Ekkor a múzeumigazgató váratlanul felhívta a kiállítás kurátorát telefonon, és közölte vele, hogy két művet nem lehet bemutatni (Wahorn András festményét utalásrendszere és Bukta Imre installációját alapanyaga miatt).

A döntés felháborította a kiállító művészeket, akik közül tizenegyen (mindannyian a Vajda Lajos Stúdió tagjai) úgy döntöttek, hogy – kiállásképpen kollégáik és a zsűri döntése mellett – visszavonják műveiket a kiállításról.

Azt is elhatározták, hogy pincegalériájukban a hivatalos megnyitóval egy időben párhuzamos bemutatót rendeznek. Ez lett a Szabad-téri Tárlat. A Képtárban ugyanakkor a kurátor üres fekete kereteket és egy kérdőjelet helyezett el a távolmaradók munkáinak hűlt helyére.

A hivatalos megnyitóbeszédben „fiatal művészek kifejező gesztusaként” utaltak az esetre. Később a fekete kereteket és a kérdőjelet eltüntették, a hiány-helyekre pedig a múzeum gyűjteményéből származó raktári tételeket állítottak ki.