A performansz művészet már 1989 decembere előtt teret kívánt magának rejtett helyszíneken: találkozhattunk vele magánlakásokban, műtermekben, eldugott kiállítóterekben. A romániai és az erdélyi performansz művészet születéstörténete szoros kapcsolatban áll Baász Imre nevével és munkásságával. A bőrönd elásása az egyik legkorábbi performansz, amelyet még 1989 előtt alkottak. Üzenete szorosan üsszefügg Baász egy későbbi munkájáéval, A megmaradás esélyei gondolati hátterével. Mindkét munka arra buzdítja a helyi lakosságot, hogy próbáljanak Romániában maradni, elítélve azokat, akik elköltöztek az országból.

A performanszot 1979-ben hajtotta végre Baász Sepsiszentgyörgy város határán. Nagyapja régi bőröndjét használta, amelyikkel az kiköltözött Amerikába. A nagyapja nem járt szerecsével és kis idő elteltével haza is tért, ott folytatva az életét, ahol abbahagyta. A történet Baász olvasatában az idegenben töltött idő feleslegességét példázza. Az itthoni idő azonban – még akkor is, ha szenvedéssel telik – midig élhetőbb. Baász mindent a bőröndbe helyezett, ami szükséges lehetne egy igazi emigráció esetén, kisétált a városból, kért egy ásót és elásta a bőröndöt. Az akcióval egyszerre szólalt fel az emigráció ellen és búcsúzott az elődjétől.