A gyűjtemény eddigi történetében a legnagyobb esemény a donáció. A 2011 júniusában átadott könyvadományt 2012-2013 folyamán a Bölcsészettudományi fiókkönyvtár Magyar Irodalomtudományi Intézet könyvtára dolgozta fel, amely a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárhoz tartozik. A Bölcsészettudományi fiókkönyvtár Magyar Irodalomtudományi Intézetének könyvtára a Bölcsészettudományi Kar épületének A szárnyában az első emeleten található és 1990-től kiszolgálja a Magyar és Általános Nyelvészeti, a Magyar Irodalmi, illetve a Néprajz és Antropológia Tanszéket. A könyvtár sorsa és története szorosan összefonódik a tanszékével, a tanszék jogi és adminisztratív változásai természetesen a könyvtár helyzetét is meghatározták. Az első leltárjegyzék az 1902-1912 között beszerzett kiadványok címeit tartalmazza. A könyvtár kiadványainak többsége különböző tanárok és személyiségek adományaiból származik, de magánkönyvtárak kiadványainak megvásárlására is sor került. Így 1941-ben megvásárolták két irodalomtörténész, Császár Elemér és Baross Gyula könyvhagyatékát, összesen 8308 kötet került ezekből a tanszék könyvtárába; 1941-ben a könyvtár állománya 12.000 kötet volt, ma ebből áll össze a könyvtár úgynevezett régi könyvrészlege. Hasonlóképpen az 1944-ben megszűntetett Nagyszebeni Magyar Polgári Kör könyvállományának egy része a tanszék könyvtárába került, másik, jelentősebb hányadát a Kar könyvtárában helyezték el. A könyvtár állománya 14.812 kötet; 175 folyóiratcím, és további 12.000 kötet a régi állományban. A Gyimesi Éva fondanyagon kívül itt található Szabó Zoltán könyvhagyatéka, amely összesen 900 kötetből és 25 folyóiratcímből áll (Biblioteca de Litere – Secția Catedra maghiară 2018).

A gyűjtemény köteteinek nyilvántartásba vétele a Gyimesi Éva fondjelzés alatt valósult meg. Mi több, a könyvtárteremben jól látható helyen „CS. GYIMESI ÉVA KÖNYVESPOLCA” táblácskával közszemlére bocsátották a könyvhagyatékot. A 2013 augusztusában átadott három doboz hagyatéki anyag feldolgozására még nem került sor. A család nem szabott korlátokat, nem nyilvánította bizalmasnak az iratokat. Az elképzelések szerint csoportos munkával, diákok, hallgatók bevonásával kívánják ezt feldolgozni. Az erőfeszítések magukba foglalnák a leltárjegyzék elkészítését, mely lehetővé tenné a nyilvános kutatást is, és hogy a gyűjtemény e része minél hamarabb bekerüljön a szakmai vérkeringésbe.