Művészettörténész, művészeti író, „az ortodox marxista művészettörténet apostola”. 1939: Pázmány Péter Tudományegyetem, Humboldt Egyetem, Berlin, École du Louvre, Párizs. 1945–1947: a Szépművészeti Múzeum muzeológusa; 1947–1950: a Fővárosi Képtár igazgatója; 1950–1952: a Múzeumi Központ elnökhelyettese; 1953–1955, 1956–1957: a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese; 1957–1980: a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója; 1960–1972: a Művészet főszerkesztője; 1961–1980 között a Művészettörténeti Értesítő főszerkesztője. A művészettörténeti tudományok kandidátusa. Kutatási területe a XIX. és XX. század magyar művészete.

A Fővárosi Képtár, az Országos Képtár és a Szépművészeti Múzeum magyar gyűjteményeiből 1957-ben megszervezte a Magyar Nemzeti Galériát, 1975-ben pedig a Magyar Nemzeti Galéria áttelepítését a Kossuth téri Kuria épületéből a Budavári Palotába. Nyugdíjba vonulása után elfelejtett és el nem ismert festők megismertetésén fáradozott. A Művészetben Budai Timót és Tibélyi Gábor néven is írt. Elismerései: 1947: Baumgarten-díj; 1996: Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje.