A képen Gémes János (Dixi), a kizárólag élőbeszédben megnyilvánuló, szituációkat provokáló költő látható a Kárpátia étterem teraszán, feltehetőleg 1969-ben. Dixi hosszú évtizedeken át közismert, kikerülhetetlen szereplője volt a budapesti éjszakának. Folyamatos monológot adott elő, asszociatív módon szónokolt, a mondat eleje és vége között szójátékokkal teremtve kapcsolatot, közben mindig tekerve néhányat a gondolatmeneten. Zavarba ejtő jelenség volt, gyakran lenyűgöző, nem ritkán provokatív, néha agresszív, a vesékbe látott, és nem törődött a következményekkel.
A kép készítője ismeretlen. A fotó egyenetlen széléből arra lehet következtetni, hogy egy nagyobb fotográfia részletét vágta ki valaki. Legérdekesebb mozzanata, hogy ez a valaki gombostűvel ki is szúrta a képen látható személy szemét. Zuzu szerint ez a gesztus olyan, mintha egy nő csinálta volna.
Bódy Gábor mutatta be Dixit Zuzunak 1971-ben. Dixi akkoriban a Kárpátiával szemben lakott egy srácnál, aki farmernadrágokat varrt. Alkalmi lakhelyválasztását minden bizonnyal a hely közelsége is inspirálta, törzsvendég volt a Kárpátiában, és Zuzu emlékei szerint szívesen voltak az emberek a társaságában. Általában a teraszon ült, a bejárat mellett, mert onnan befelé is lehetett látni, meg az utcára is. Idősebb volt náluk (ők még középiskolások voltak, a Kisképzőbe jártak, Bódy pedig a Bölcsészkar hallgatója volt).
Sok egyetemista és művész járt akkoriban a Kárpátiába, írók, költők, képzőművészek, zenészek, gyakorlatilag ez a társaság alkotta ebben az időszakban a törzsközönséget. Zuzu gimi után nem egyszer megfordult a Kárpátiában barátjával, Gombával (Gombás Erzsébet, Bódy A harmadik című filmjének egyik főszereplője) együtt. Ezt a fotót is elsősorban a helyszín miatt tartotta meg.
Dixi (1943 – 2002) alakját a róla szóló történeteken és fényképeken kívül néhány film (Rosszemberek, Az erőd, Kárhozat, Ex-Kódex, Rocktérítő, Forradalom után, Dixi), néhány hangfelvétel (Dixi Land Lee, Dönci Project: Dixi) és néhány videó őrzi. 1976-ban Zuzuval együtt személyesítették meg Antoine és Désiré alakját Cseh Tamás lemezének borítóján. Egyik ihletője és főszereplője Bereményi Géza Vadnai Bébi című regényének is.