Baász Imre indította el 1990-ben az AnnArt fesztivált. 1991-es hirtelen halála következtében azonban csak az első AnnArt szervezésében vehetett részt, amelyet 1990. július 29-én szerveztek. A választott időnek és helyszínnek egyaránt jelentősége van. A Szent Anna-tó a Kárpátokban, Székelyföld régióban található, és az ország egyetlen vulkanikus eredetű tava. Vonzerejét a lélegzetelállító látványa és a legendás eredetmagyarázata adja. Az eseményt Szent Anna napjára tervezték, amelyet a Római Katolikus Egyház egy körmenettel ünnepelt. A különleges idő-és térválasztás mind az összejövetel rituális jellegét erősítette, a történeti téren és időn kívül, egy liminális térbe helyezve azt át. Öt képzőművész csatlakozott az első AnnArt fesztiválhoz: az alapító Baász Imre, Kopacz Attila, Damokos Csaba, Fazakas Gyula és Ütő Gusztáv. Csíki Sándor zenészként, Bölöni Dix Endre pantomimesként vett részt az esemény első kiadásán. Az 1991-es AnnArt három vezérmotívumai a ketrec, a kötél és a bezártságérzés voltak. Az eseménysorozatot csak néhány fotó alapján tudjuk rekonstruálni. Ezek alapján elmondható, hogy a nézők legnagyobb része az Egyház körmenetének résztvevői közül került ki. 

Az egyik legmaradandóbb performance pontosan Baász Imre nevéhez kötődik és a Ha nem adsz vizet, nem kapsz vizet, ha nem adsz kenyeret, nem kapsz kenyeret, ha nem adsz életet, nem kapsz életet címet viseli.

Baász 1991-es halála után barátai és tanítványai létrehozták az Etna Alternatív Művészeti Csoportot, amelyik dajkálta és szervezte a következő évek AnnArt Fesztiváljait. A második AnnArton hét helyi művész vett részt (Bob József, Csíki Sándor, Damokos Csaba, Fazakas Gyula, Baász-Szigeti Pálma és Ütő Gusztáv). A házigazda Ütő Gusztáv volt. A küföldi meghívottak közül egyedül Paul Ap. Davies walesi szobrász és land art művész jött el, aki körülbelül egy tízszer hétméteres Európa-térképt hozott létre az ösvény mellett gyeptégla és kövek felhasználásával. Interaktív folyamatműve a többi akcióval párhuzamosan zajlott. Baászt július 19-én temették, a fesztiválra pedig alig néhány nappal később került sor, így a munkák középpontjában sok esetben a tőle való búcsúzás állt. Özvegye, Baász-Szigeti Pálma egy Finnországból küldött Baász-levelet írt fel papírcetlikre, minden papírra egy-egy szót, s ezeket feltűzte egy drótra. Minden papírfecni egy-egy apró gyászjelentésként szolgált, amelyeken bizarrul hatottak Imre saját szavai. Baász emléke még a második AnnArt után is erősen jelen volt a fesztiválon. 1993-ban Teodor Graur is Baásznak dedikálta a Csillagok között című installációját. Egy felfújt gumimatracot helyezett a vízre, rajta föld és papírcsillagok, valamint egy összecsukható tábori ágy. A matracot egy kötélen végigvezette a tavon. A partról indulás és az oda való visszatérés emlékezésre ösztönzött, egy kereszténység előtti, az elhunyt szellemével való kapcsolattartási rítust idézve. Az 1992-es, harmadik AnnArt alkotásai műfajilag változatosabbak voltak, a kísérleti színházból inspirálódó művektől (Damokos Csaba, Tóth J. Tamás) a minimalista gegeken (Veress Szabolcs) és az interaktív installáción (Baji Miklós Zoltán) át a lettrista mementóig (Bartha Sándor) ívelt a fesztivál kínálata. A negyedik AnnArtra a szervezés érezhetően magabiztosabbá vált, a programban a performanszok mellett megjelentek a társművészetek képviselői is. Népszerű volt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház PP csoportjának minimalista abszurd színházi produkciója, a Szent Anna vendéglő. 1994-ben egybeesett az ötödik AnnArt és a Medium III kiállítás időpontja – így lett az esemény neve AnnArt 5 in/different MEdiumS – Trench Art Festival (Lövészárok Művészeti Fesztivál). A két rendezvényen 25 országból összesen 170 művész vett részt közel 20 műfajt képviselve. Néhány műfajt Romániában itt láthatott a közönség először (videó-és számítógépes installációk, happeningek, elektrografikák, alternatív zenei bemutatók, kísérleti színházi produkciók, stb.) A résztvevők között olyan nagy presztízsű művészek is szerepeltek, mint Bartolomé Ferrando (Spanyolország) vagy Tatsumi Orimoto (Japán). Az 1995, 1996, 1997-es fesztiváloknak az előzőekhez hasonló céljai voltak, illetve mindenik a progresszív, kortárs művészeti formákkal való ismerkedésre fókuszált. 1998-ban létrejött a Nyitott Részleg (Open Section), amelynek keretén belül kezdő, középiskolás és egyetemista művészek is kipróbálhatták magukat. A tizedik és egyben utolsó AnnArt fesztivált a Romániából különlegesen szerencsés körülmények között megfigyelhető napfogyatkozás időpontjára időzítették. A szervezőknek eltökélt szándéka volt, hogy mindenkit meghívjanak az elmúlt kilenc év résztvevői közül, ám ez az ötlet anyagi okok miatt végül nem valósulhatott meg.

Az AnnArt fesztiválokon összesen 121 művész vett részt 26 országból mintegy 250 művel.