Az Országos Levéltár 1723-ban alakult meg, mint kormányzati levéltár, és ilyen formában működött egészen a szocialista időszakig. 1949-től kezdve a Levéltár a központosított állami levéltári struktúra integráns része lett, miközben gyűjtőköre immáron kiterjedt a tanácsi szervek irataira is. Egy új, Népi Demokratikus Osztályt is létrehoztak.

1970-től kezdve, az Országos Levéltár fontos szerepet töltött be a kommunista állam reprezentációjában. Ebben az évben a Levéltárat ugyanis kettéosztották: egy történeti, 1945 előtti anyagokat őrző részre, illetve az Új Magyar Központi Levéltár 1945 utáni kormányzati iratokat gyűjtő részére (a párt iratait azonban nem sorolták az ÚMKL gyűjtőkörébe).

A Levéltár két része 1991-ben egyesült újra. Az Országos Levéltár ekkor megkapta a pártiratokat is. Ez az anyag többek között az Oktatási Minisztérium fontos irataival kiegészülve alapvető információkat nyújt arra nézvést, hogyan kezelte a hivatalosság a kritikai, alternatív és ellenkultúrát a szocialista Magyarországon.