Czabán György (1957– ) fényképész, filmrendező, producer, szerkesztő, író. A Közgáz Vizuális Brigád egyik alapítója, a Közgáz Klub vezetője, emellett több későbbi vizuális kultúrával foglalkozó kezdeményezés megindítója.
1972 óta fényképezik. Életében meghatározó szerepet játszott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, amelynek 1977–1982 között volt hallgatója. Nem a közgazdaságtani képzés, hanem az egyetemi közösségi élet volt rá igazán nagy hatással, amelynek maga is egyik legaktívabb alakítója lett.
A Közgáz Filmklub célja azokhoz az alkotásokhoz való hozzáférés megkönnyítése volt, amelyeket a hivatalos filmforgalmazás a külvárosi mozikba száműzött és ott is csupán néhány hétig maradhattak műsoron. A filmklub ezekből az alulforgalmazott, jellemzően valamilyen kényes kérdést feszegető alkotásokból állított össze sorozatokat. Emellett a frissen elkészült magyar filmeket is igyekeztek megszerezni és az alkotókat is elhívták a vetítés utáni beszélgetésre.
Czabán György még gimnazistaként – ahogy fogalmazott, „mint egy szentélybe” – járt a Közgáz filmklubjába, aztán később Közgázosként szervező is lett: „Onnantól cipeltük a nehéz orosz tábori vetítőket, hoztuk a filmeket a filmarchívumból hátizsákban.” A „dobozba zárt”, betiltott filmeken néha ezren is szorongtak az egyetem előadótermében. Időközben a filmművészet rajongóinak bázisából kinőtt a filmkészítőkké avanzsált fiatalok műhelye.
A magyar filmművészetben az államosított filmgyártás mellett az 1960-as évektől a fiatal, kísérletező pályakezdők meghatározó helye a Balázs Béla Stúdió lett, ahol a filmesek mellett más területről érkezett amatőrök is gyakran megfordultak. Ezzel párhuzamosan a város más pontjain is létrejöttek filmezéssel foglalkozó műhelyek.
Czabán többedmagával 1983-ban megalapította a Közgáz Vizuális Brigád (KVB) Filmstúdiót. Emellett 1984–1993 között a közgazdasági egyetem klubvezetőjeként dolgozott.
A KVB Szentendrén alakult meg, további alapítói Kövesdi Gábor, Ganczer Sándor, Dóka Tibor közgazdász voltak, később érkezett Pálos György és Szőke András. Az egyetemhez való kapcsolódási pontot az jelentette, hogy a filmkészítő eszközök egy része az egyetem tulajdona volt, és filmklubot is itt vezettek: „A brigád szerteszéjjeliből összetartó élete a filmbarátsággal kezdődött, abból lett idővel a filmcsinálók barátságává.”
Az alkotók lazán, barátilag kapcsolódtak egymáshoz, sokan sokféle elképzelésekkel, amelyek közül van, amit a KVB-n belül, van, amit önállóan, vagy másokkal valósítottak meg és ez mindenki legnagyobb egyetértésében történt így. A csoportot a kultúráról, kultúra és politika, társadalom viszonyáról való hasonló gondolkodás kötötte össze.
Az amatőr filmműhelyek között személyi átfedések is voltak. Drust György a Balázs Béla Filmstúdióból a KVB-t támogatta, Szomjas György Kőbánya Filmstúdiójának számos tehetséges fölfedezettje volt a KVB frontembere is, mint például Szőke András és Badár Sándor.
A KVB az amatőrlét minden előnyét és hátrányát magán hordozta. Ez a művészi szabadság és a forráshiány kulcsfogalmai köré sűrűsödő alkotófolyamatot jelentett. „Örömfilmezésükben” a barátokra, családtagokra támaszkodtak, az elkészült alkotásokon pedig szemléletmódjuk mellett a nyersanyaggal való takaros bánásmód és a készítés módja is nyomot hagyott. A társaság nemcsak a csoporthoz való viszonyt kezelte rugalmasan, a műfajok közötti határokat sem vette komolyan. Be voltak oltva minden ellen, ami korlátokat állított a művészeti önkifejezés elé, történjen az politikai/ideológiai vagy éppen esztétikai indokkal. Így a film összefonódott a jazz zenével, az irodalommal, a fotó- és képzőművészettel vagy akár a performansszal.
A KVB erejét a filmes szakma kritikusai az erős önreflexiós képességben látták, alkotásaik a filmről magáról, az alkotás folyamatáról, az alkotó és alapanyagának viszonyáról szóltak. Emellett a műhely kedvelt eszköze volt az improvizáció, saját elmondásuk szerint filmjeikben olyan helyzetbe próbálták behozni az embereket, ami illett rájuk, ami alapján ráismerhettek saját életük motívumaira.
A mai napig aktív KVB teljesítményére az amatőr filmes világ is hamar felfigyelt. Több mint száz alkotásukkal a különböző fesztiválokon – így a Magyar Filmszemlén, a Budapesti Független Film Szemlén – számos díjat nyertek. A csoportot a magyar független film úttörői között tartják számon.
A rendszerváltás az amatőr művészeti csoportok és a klubmozgalom számára is új környezetet teremtett. A pártállami felügyelet megszűnésével megvalósult az akadémiai szabadság és a hallgatói önkormányzatiság, ugyanakkor a demokratikus keretek között az egyetemi élet is új értelmezést kapott. Czabán György így látta a változásokat: „Azután megérkezett a rendszerváltás, elszabadult a kapitalizmus, meg a demokrácia illúziója. Leemelték a fedőt az egyetemről, az izgalmas dolgok máshol történtek. A diákok már nem azért jöttek az egyetemre, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy karriert építsenek.”
A filmes munkával azonban nem álltak le, sőt más területen is kipróbálták magukat. 1991-től nyaranta filmes tábort szerveztek középiskolás gyerekeknek. Czabán szerint a fiatalok már kész ideákkal jönnek, ezt így szokták csinálni stb. Vizuális terror szerinte, ami tv vagy a megszokott Hollywood-i filmek hatásából következik, ők ez ellen hadakoznak, azt keresik, hogyan lehet a filmezésnek személyes hangot adni. Azt tapasztalták, a gyerekek a gyakorlatban hamar megértik.
