1928 és 1934 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Kandó László tanítványa volt. 1929-ban összebarátkozott Weöres Sándorral. 1935-től alkalmazott grafikai munkákból élt, könyvillusztrációkat, plakátokat, díszleteket készített. Weöres több kötetét is ő tervezte. 1949 és 1975 között múzeumi kiállítások látványtervezője volt (Magyar Nemzeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, Közlekedési Múzeum). 1959 és 1969 között általános iskolában tanított. 1959-ben műteremkiállításon mutatta be először szürrealista festményeit. A hatvanas évek elejére alakult ki egyéni, organikus absztrakt, lírai szürrealista festői világa. Sajátos technikája volt a tojástempera. Tiszta színekkel dolgozott. Expresszív-szürreális absztrakciójának közvetlen ihletője a természet, a növény- és állatvilág, az ősi mítoszok. Díjai: Fővárosi Pedagógus Képzőművészek kiállítása nívódíj (1972), XVII. Szegedi Nyári Tárlat nívódíja (1977), Munka Érdemrend Ezüst fokozata (1978), Magyar Festészet Napja kiállítás nívódíja (1979).