A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemmel (MKKE) kapcsolatban készült ügynökjelentések a hallgatók és oktatók között tapasztalt hangulatról, a politikai témákról, eseményekről alkotott véleményekről számolnak be. Az élénk klubélet rendezvényei és a szervezettség útjára lépni kívánó ellenzéki egyetemisták tevékenysége került a figyelem középpontjába.
Az 1968-as párizsi diákmozgalmak, az újbaloldali áramlatok, a kulturális életben a mainstreamtől eltérő alternatív műfajok és formák megjelenése az egyetemi ifjúság körében sem maradt hatás nélkül. Az 1960-as évek végétől az egyetemi életben is megjelentek a jelenkor politikai, társadalmi kérdései, és ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre „a párt irányvonalának megfelelő” válaszok szülessenek, a politikai vezérkar mozgósította az állambiztonsági szerveket, fokozzák megfigyelői és elhárítási tevékenységüket.
Az információszerzés forrása lehetett az egyes személyekkel folytatott beszélgetés, illetve a különféle rendezvények, a Közgazdász-klub eseményeinek látogatása. Az egyetemi élet sajátos ritmusa nyomot hagyott a jelentéseken is: a vizsgaidőszakban passzívabb a hallgatóság, kevesebb a rendezvény, de több a „folyosói beszélgetés”, míg a szorgalmi időszakban sokkal mozgalmasabb hónapok eseményeiről kellett képet alkotni.
Természetesen az ügynökök a szamizdatkiadványokról, „ellenséges” röplapokról is érdeklődtek. Aczél Tamás, Méray Tibor újságírók Tisztítóvihar c. könyve, Kopácsy Sándor, Budapest volt rendőrfőkapitányának írása kerül szóba többek között.
Az ügynökök – nyilván a tartótiszt utasítása szerint – két dologra fókuszáltak megfigyelés közben: a hallgatókat érdeklő ügyek hogyan csúsznak át a gazdasági, szakmai, egyetemi élethez kapcsolódó kérdésekről a politikai témák megtárgyalásába, e mögött milyen ideológia, kritikai szemlélet tapintható ki; illetve milyen fokú a szervezettség az egyetemen belül, érezhető-e az egyetemek közötti szélesebb összefogás kibontakozása?
Az MKKE-n folyó egyetemi klubéletről számolnak be a „Lantos” és „Csikós” fedőnevű ügynökök 1973-85 között írt jelentései. A klub életében az aktivitás 1976-tól figyelhető meg, ekkor félállásban Jobbágy Gyula kapta meg a vezetés feladatát. A jelentések szerint a „legpezsgőbb politikai élet” itt bontakozott ki. Legfontosabb rendezvény az ún. Polvax volt, ami meghívott előadóval, az előadás utáni vitával váltott ki egyre intenzívebb a hallgatói érdeklődést és vonzotta be az egyetemen kívülről érkező közönséget is. Emellett az 1981-ben megtartott tanácskozás, a Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Találkozója (Befőt) váltotta ki a legnagyobb figyelmet mind a hallgatóság, mind a pártszervek részéről.
Az 1976-tól működő Polvaxot egyre nagyobb érdeklődés övezte, egyre több külsős látogatta a programokat. „Csikós” szerint a Polvax a következő évre az egyetemisták állandó programjává vált, már ekkor is felmerültek „kényes kérdések”, de sikerült még megfelelő mederbe tartani a beszélgetéseket: „A meghívott előadók jelentős része felelős állami vagy pártvezető, ami garanciát jelent a felmerülő problémák megfelelő irányvonalú megválaszolására is, még kényes kérdések (eurokommunizmus) esetében is.”
Az előadók között azonban a reformszárnyhoz sorolt politikusok, ellenzéki értelmiségiek is felbukkantak, így Nyers Rezső, Pozsgay Imre, Heller Ágnes, Csoóri Sándor, stb. A témák nagyon vegyesek voltak: az 1950-es évek megítélése, a csöves jelenség, a romániai vezetés megítélése, 1981-ben a lengyel események visszhangja, az 1956-os forradalom 25. évfordulója felé terelődött a figyelem. „Lantos” beszámolt a Polvax beszélgetéseinek témáiról, az előadó által elmondottakról, a közönség hozzászólásáról.
1980 márciusában „Lantos” már egyértelműen a Polvax veszélyére hívta fel a szervek figyelmét: „Itt szeretném megemlíteni, hogy a múlt csütörtökön lezajlott polvax rendkívül negatív hatást váltott ki. Az ugyan nagyon jó és szép dolog, hogy jelen társadalmunkban őszintén ki lehet mondani a meglévő társadalmi problémákat, de az egyoldalú tálalása a dolgoknak több kárt okoz, mint hasznot.” A megfigyelő úgy érzékelte, tudatosan manipuláltak a szervezők, az előadók egyoldalúan közelítették meg az egyes témákat, ami a hallgatókra nagy hatást gyakorolt: „Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy ezek a fiatalok rendkívüli politikai érzékenységgel reagálnak a viszonylag rosszul tálalt igazsághalmazra.” „Lantos” szerint az eredetileg gazdaságpolitikai témában meghirdetett vitakörök is „átcsúsztak az elméleti-társadalompolitikai absztrakciókba” és legtöbbször ferde tükörképét adták a társadalomnak.
Az ellenzék megismerésében fontos feladata volt a hangadók kiszűrése. A kiemelt személyek között találhatjuk B. Kiss Tamást, Jobbágy Gyulát, akiket a legradikálisabb véleményvezérekként festettek le az ügynökök. Fel kellett tárniuk, mennyire voltak irányítottak a tapasztalható tendenciák, kik hogyan, milyen csatornákon keresztül befolyásolták a hallgatókat, akik között olyanok is kritikussá válnak, akik mindaddig jó véleménnyel voltak a rendszerről, pártról, a KISZ-ről, ahogy az ügynök fogalmaz „társadalmunkról”. Az ellenzéki irányzatokat is fel kellett térképezni. A Közgázon „Lantos” nem találta ezt homogénnak, a nacionalista, az antimarxista és a Béke-Dialóg csoport körüli pacifista irányzatokat különböztette meg.
1981 tavaszán minden figyelem a Befőt, azaz a Budapesti Egyetemisták és Főiskolások Találkozója nevű tanácskozás körül összpontosult. A Jobbágy Gyula kezdeményezésére indult eszmecsere célja a KISZ helyett egy valódi érdekképviseletet és szabadabb véleménynyilvánítást biztosító összegyetemi fórum létrehozása lett volna.
Az ügynökök mindig keresték a belső konfliktusokat, a csoportokon belüli törésvonalakat, „Lantos” a Közgazdász-klubban épp a Befőt körül talált meg egyet. E szerint volt, aki azonban nem a KISZ-en kívüli alternatívában, hanem azon belül alakított volna ki egy másik irányzatot. A Befőt gondolata az előbbi terv győzelme volt, ami a többi egyetemen a „másképp gondolkodók” megkeresését jelentette és egységes fellépést vizionált, emiatt erősen figyelték a más egyetemekről megjelent hallgatókat.
A Befőt-szervezők alapideológiáját „Lantos” így foglalja össze: „Korunkban az értelmiség az a társadalmi erő, amely a tudás monopóliumának birtokában hivatva van arra, hogy a társadalmat vezesse. Igaz, hogy általában a totalitárius társadalmi rend milyensége lassítja ezt a vezető szerep kibontakozását, mégis a jelenlegi szocialista társadalomban lehetséges ennek érvényre jutása, mivel itt a hatalom már nem a munkásosztály hatalma, mert a tulajdoni viszonyokban un. eszmei változás állott be, a tulajdon nem jelent meghatározó szerepet, tudniillik a munkásosztály elidegenedett a társadalmi tulajdontól. Így aztán ebben a társadalomban a meghatározó a tulajdonnal való rendelkezés. Ez a hatalom kritériuma. És ezzel a hatalommal az értelmiség rendelkezik, illetve az értelmiségnek kell rendelkeznie.”
Az 1981. március 21-i tanácskozás veszélyét az ellenzéki hallgatók összefogásában, egy érdekképviseletüket ellátó csoport intézményesülésében látták. Az egyetem politikai vezetése azonban ezt előzetesen a tagok megfenyegetésével, a rendezvényen pedig a felszólalások szabályozásával sikeresen megakadályozta. „Lantos” 1981. március 21-én azt írta, hogy bár az igazán kemény összeütközés elmaradt, de „most már minden budapesti felsőoktatási intézmény tudja, hogy van diákellenzék”.
Az események után Jobbágy Gyulát emigrációba kényszerítették. A Polvax egy rövid időre még életre kelt 1983-84. között, de az egyetem politikai vezetése a programok és a meghívottak cenzúrázásával sikeresen ellehetetlenítette a fórumnak a hallgatók elképzelése szerinti működését. 1982-től a Befőtből való kiábrándultságot érzékelték az ügynökök: szerintük zártnak és manipuláltnak látták már ekkor a hallgatók a Közgazdász-klubot, amely nem képviseli a valós problémákat a felsőoktatásban. A témák is a politikai kérdésekről egyre inkább a felsőoktatás reformjára, a pályakezdő értelmiség egzisztenciális problémáira terelődtek át.
