Rupaszov Tamás a hazai underground zenei közeg egyik kultikus alakja, a Trottel, a Marina Revue és a PaprikaParika zenekarok, továbbá a több mind 25 éve működő Trottel Redords alapítója.

Rupaszov 15 évesen került be a magyar punkélet sűrűjébe, a Rottens nevű együttes alapító tagjaként. Hamarosan rendőrségi ügybe is keveredett, kapcsolata az államszocialista rendszerrel pedig ezt követően sem javult. Szakmája szerint nyomdász, de rendes polgári munkája nemigen volt sosem: ahogy egy 2010-es interjúban vallotta „…még mindig nem tudom, hogy miből élek meg, ugyanúgy, mint húsz éve”. Ez persze nem olyasmi volt, amit a rezsim jó szemmel nézett volna, a teljes foglalkoztatottság ideológiáját követve a közveszélyes munkakerülés bűncselekmény volt, ami éppen csak a jéghegy csúcsa volt az államszocialista rendszer emberek fölötti kontrolljában. Mint annyi mindenkinek akkoriban, Rupaszov fejében is megfordult az emigrálás gondolata. És bár volt, hogy külföldre utazott ezzel a céllal, végül mégis hazakeveredett. Mivel azonban útlevelét időközben ellopták, a hatóságok pedig nem adtak neki újat, Rupaszov ezután még a szovjet blokk országaiba sem utazhatott. Ezzel az emigrálás lehetősége – legalábbis egy időre – lezárult előtte. A nyolcvanas évek nagy részét így, saját bevallása szerint, azzal töltötte, hogy reménykedett az útlevél – és ezzel utazási joga – visszaszerzésében.

Mindeközben valójában Rupaszov nem tétlenkedett itthon sem: a rövid életű Rottens együttest hamar felváltotta a Trottel első formációja, aminek a dobos váratlan disszidálása vetett véget. Rupaszov ezután a Marina Revue nevű formációt, majd az újraalakuló Trottelt vezette. Az első, Ramones együttest utánzó Rottens kísérletétől így jutott el a sok szempontból újító, kísérletező Trottelig, ami aztán mind itthon, mind külföldön igen sikeres formációvá vált. A nyolcvanas évek végére így Rupaszov számos országban turnézott, miközben fáradhatatlanul építette a nemzetközi punkkapcsolatokat, valamint másolta és terjesztette a hazai underground együttesek kazettáit is. Ezen kívül ő alapította és szerkesztette Marton László Távolodóval közösen az 1988-ban megnyíló legendás Fekete Lyuk fanzine kiadványát, a Lyukságot is. A Fekete Lyuk volt az a hely is, ahol meggyőzték Rupaszovot, hogy a később megalakuló Trottel Records ne nonprofit szervezet, hanem cég legyen. Rupaszov már ez előtt, 1986 környékén elkezdett zenét terjeszteni, ekkor még lánclevelezés keretei között. A láncleveleknek köszönhetően a világ minden tájáról rengeteg kazetta, hanganyag, illetve fanzine jutott el Rupaszovékoz, cserébe pedig ők is küldtek válogatáskazettákat a hazai underground együttesek számaiból, így készültek az első Pajtás daloljunk kazetták. Ezeket a kazettákat aztán a koncerteken, itthon is elkezdték árulni, nem többért, mint az előállítás költsége. Ebből a kezdeményezésből nőtte ki magát a Trottel Records, ami végül legális formát csak 1992-ben, a rendszerváltás után ölthetett. Ahogy Rupaszov, kiadója is igen eklektikus jellegű lett, működésére pedig nagy hatással volt a Fekete Lyukat övező szellemiség: azt csinálni, amihez kedvünk van, valamint teret és lehetőséget biztosítani az új, kezdeményező, és lelkes bandáknak.

A rendszerváltás Rupaszovot a dolgok sűrűjében érte. Ekkor ugyan már utazhatott, de a rendszerváltás megszüntette az emigráció mögötti okokat is: a ’89-90-es események váratlanul, ígéretekkel telve érkeztek meg, és Rupaszovot és várakozással és érdeklődéssel töltötte el Magyarország jövőjét illetően. A levelezések nyomán kialakult kapcsolatok révén rögtön rengeteg koncertet is tudtak szervezni külföldön, és Rupaszov különböző formációival a mai napig sokat turnézik a nagyvilágban. A folk és punk energiáját ötvöző PaprikaPaprika együttes például kifejezetten egy brit turné lehetőségére jött létre, és ebből a rögtönzésből vált komolyabb projekté. Ugyan a nyolcvanas éveknek és a Fekete Lyuknak már régen vége, és Rupaszov időközben családot alapított, nyaranta a Szigeten dolgozik – ez az egyetlen időszak az évben, mikor van főnöke –, folytatja a lemezkiadást, a könyvkiadást, zenél, szervezi a turnékat, és néha fordít is: vagyis viszi tovább azt a szellemiséget, amit a véletlen folyamán a Fekete Lyuk a nyolcvanas évek végén meg tudott testesíteni.