Konrád György 1978-ban fejezte be A cinkos című regényét (később The Loser, vagyis A vesztes cím alatt jelent meg), de az 1989-es rendszerváltásig nem jelenhetett meg nyilvánosan a mű. Konrád A cinkoson Budapesten és a fővárostól néhány kilométerre lévő festői faluban, Csobánkán kezdett el dolgozni. Folyamatos állambiztonsági megfigyelés alatt állt, mind a budapesti, mind a bérelt csobánkai lakását bepoloskázták (az utóbbi egyébként egy egykori harangozóház volt, ahol valamikor katolikus apácák éltek, mielőtt új épületbe költöztek volna). Ebben a vidéki házban írta Konrád és barátja, a szociológus Szelényi Iván az Értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyvét, mely az állampárt szemében jelentős fenyegetésnek számított, emiatt megakadályozták megjelenését és terjesztését. 1974 októberében a titkosrendőrség kiszállt a csobánkai házba, ahol kéziratokat és kapcsolódó feljegyzéseket kerestek. Mivel nem találták meg A cinkos elkészült első fejezeteit (melyeket Konrád egy öreg deszkalap mögé rejtett), az író folytatni tudta a megkezdett munkát.

Az a tény, hogy A cinkos kéziratát sikerült elrejteni a hatóságoktól, döntő fontosságú volt Konrád karrierje szempontjából. Miközben folyt a vizsgálat ellene, Konrádnak, csak úgy, mint Szelényinek, felajánlották a lehetőséget, hogy elhagyhassa Magyarországot, köszönhetően az őket támogató nemzetközi szolidaritási kampánynak. Szelényi élt a lehetőséggel, és Angliába emigrált, de Konrád a maradás mellett döntött, hogy befejezhesse A cinkost. Visszatekintve azt mondta, hogy azért maradt itthon, mert rájött: külföldön kénytelen lenne a tudományos karrierjére és egy új élet kialakítására koncentrálnia. Úgy vélte, hogy mindezek megakadályozhatják abban, hogy befejezze irodalmi művét. Ezért, közvetítőkön át egyezséget kötött a korabeli kulturális politika legfőbb irányítójával, Aczél Györggyel, hogy Magyarországon marad, ha az állambiztonság véget vet a folyamatos zaklatásának, és hozzájárul ahhoz, hogy korábbi regénye, az 1973-ban befejezett A városalapító kiadásra kerülhessen. Aczél ebbe beleegyezett, s bár fontos részletek kihagyásával, de végül a regény megjelenhetett 1977-ben. 1974 elején Konrád előleget kapott a Magvető Kiadótól A városalapítóért, ez az összeg, valamint idegen nyelvre lefordított művei után járó külföldi jogdíjak szerény, de folyamatos jövedelmet biztosítottak neki. Konrád emellett álnéven is publikált, ami szintén hozzájárult a megélhetéséhez. Ezáltal képes volt mind a saját, mind családja alapvető szükségleteit kielégíteni, s ezért döntött az otthonmaradás mellett, ellentétben sok más jelentős kelet-közép-európai íróval.

Mindenesetre Konrád így is kapcsolatban maradt a Nyugattal. 1976-ban lejárt az a hároméves időszak, amikor nem folyamodhatott útlevélért, 1977-ben engedélyt kapott arra, hogy Nyugat-Berlinben a Német Akadémiai Csereprogram (Deutscher Akademischer Austausch Dienst, DAAD) Berlini Művészeti Programjának (Berliner Künstlerprogramm) ösztöndíjában részesülhessen. 1978-ban amerikai kiadója, a Harcourt Brace Jovanovich (HBJ) ösztöndíjának köszönhetően Amerikában tölthetett egy kis időt. Ebben az időben folytatta A cinkost, a regényt 1978 őszén fejezte be New York-ban.

Konrád tudta, hogy nincs esély arra, hogy írása megjelenhessen Magyarországon. A regény a magyar történelem öt évtizedét dolgozza fel egy olyan író narrációjában, akit más politikai ellenállókkal együtt elmegyógyintézetbe zártak. A regény kritizálja a Szovjetunió szerepét és rokonszenvezett az 1956-os forradalommal. Miután visszatért Magyarországra, Konrád eljuttatta a kéziratot Demszky Gábor szamizdat-kiadóhoz, de 1979-ben a titkosrendőrség elkobozta az írást. A cinkos először németül jelent meg Der Komplize cím alatt (Suhrkamp, 1980), de a francia (Le Complice, De Seuil, 1980), illetve az angol nyelvű kiadás (HBJ, 1982) is megelőzte a magyart, mely végül Demszky ABC Független Kiadójának gondozásában látott napvilágot 1983-ban. A szamizdat kiadványt 1986-ban újra megjelentette Püski Sándor new york-i magyar kiadó.