A BRFK Állambiztonsági Szervének tikos jelentése, 1985. október 16.
A magyar állambiztonsági szervek már másfél évvel korábban: 1984 márciusától igyekeztek nyomon követni az ellen-fórum előkészületeit, mint arról jónéhány „Szigorúan titkos!” jelentés tudósít – híreket, ügynökjelentéseket továbbítva többek között az IHF bécsi irodája vezetőinek budapesti találkozóiról magyar ellenzéki írókkal, értelmiségiekkel.
A hivatalos Kulturális Fórum kezdetére azután a teljes magyar titkosszolgálatot mozgósították, főként a nyílt konfliktusok elhárítását és a botránymegelőzést adva ki célfeladatául, mint azt e „napi operatív információs jelentés” is tanúsítja a Fórum megnyitásának másnapján. Már az is a kapkodás és túlbiztosítás áruló jele, hogy aznap, október 16-án e tárgyban már ez volt a második titkos jelentés, amely a pártállami vezetők legszűkebb körének íróasztalára került, nyilván a „szerv” éberségét – vagy inkább önigazoló buzgalmát tanúsítva – az előző napi kínos konfliktus után a visszamondott szállodai konferenciaterem-foglalás körül, melyből az IHF tiltakozása s annak nyugati sajtóvisszhanja miatt már a megnyitó estéjén kisebb világbotrány támadt.
Főként azok után, hogy az IHF a Magyar Külügyminisztériumtól írásos nyilatkozatot vett át arról, hogy a nem hivatalos, előre be nem jelentett rendezvény „alkalmas lehet arra, hogy megzavarja a Budapesti Kulturális Fórum munkáját”, s ezért a magyar hatóságok nem járulnak hozzá, hogy azt a szervezők nyilvános helyen megtartsák.
A hivatalos Fórum szervezése és botránymentes „levezénylése” Horn Gyula, majdani miniszterelnök (1994-1998), ekkor: a Pártközpont Külügyi Osztályának kiemelt vezetői reszortja volt, bár a végső döntést aligha ő hozta meg saját hatáskörében, ahhoz legalább az MSZMP csúcsszerve: a Politikai Bizottság, vagy a főtitkár: Kádár jóváhagyását kellett kikérje, ha másként nem, informálisan, telefonon utasítást kérve egy ilyen horderejű ad hoc kezelendő konfliktus ügyében.
Bár némelyek szerint meglehet, még csak nem is Kádáré volt ez ügyben az utolsó szó. Évek múltán nyilatkozataiban maga Horn Gyula is többször utalt arra, hogy a Fórumra nagy számban érkező szovjet és más kelet-európai delegátusok hathetes intenzív jelenléte eleve megkötötte a kezét, s a kommunista országok diplomatái közt „fedésben” nyilván több magas rangú hírszerző és kémelhárító tiszt is érkezett, akik árgus szemmel figyelték a magyar vendéglátók minden lépését. Azaz: már csak ezért is szükség volt olykor ellenállni a túlzott nyugati nyomásnak, elutasítva az efféle kihívó „különutas kezdeményezéseker”.
