A madár központi elem Baász alkotói világában. A madár és a béke világa 1986-os kiállítási katalógusában a művész magyarázatot ad a madár örök motívumák a gyakori használatára. A szövegből kiindulva elmondható, hogy a madár a művész kreatív erejének, teremtő és felfedező kiváltságosságának a szimbóluma. A szárnyak – amelyek Baásznál sokszor test nélkül is szerepelnek – a szabad lehetőségek jelképei.

Az 1984-es szitán két típusú madármegjelenítést látunk. Szerepel rajta ugyanis egy realisztikusan ábrázolt, jobb fele tartó, szervezett madárraj kék háttér előtt, illetve egy veréb nyugalmi állapotban, csukott szárnyakkal. Ha jobban megfigyeljük, rájöhetünk, hogy a veréb nem igazi madár, csak egy felhúzható játék, amelyik béna, ha nem aktiválják. Hátrányosságai ellenére a játékmadár sokkal nagyobb a madárraj tagjainál és teljesen más irányba tart. Ez a munka ismét stigmatizálja az emigrációt, párhuzamot vonva a vándormadarak és a művész barátai között. A vándormadarak is hosszú utat tesznek meg azért, hogy élhetőbb körülmények között vészeljék át a tél nehéz időszakát. Egy másik értelmezés szerint a hét vándormadár a tradicionális értékeket képviselő hét székely széket jelképezi, míg a veréb, aki a művész alteregója is lehetne akár, aki múlt értékei helyett a jövő lehetőségeire koncentrál.